Budapest, Hajdú utca 23.
A régi települések mai helyének pontos beazonosítására leginkább a régészek képesek ásatások eredményeire hagyatkozva. A szájhagyomány vagy régi térképek után csak hozzávetőleges eredményre juthatunk. Három helyről kigyűjtött adatokat vethetünk egybe az alábbiak szerint.
Bővebben:
1.
A mai Dráva utca és a Váci út metszéspontjában volt a középkorban Újbécs település, amely a török uralom folyamán pusztult el. Ettől északra Újpest felé helyezkedett el Jenő község. Emléke ugyanúgy már csak a múlté.
A régi Pest és az említett települések, illetőleg a mai Újpest közt húzódott hajdan az Árpád-házi királyok egyik birtoka, amelyet a mogyoródi apátságnak ajándékoztak. Ezt a területet Nagy Lajos király uralkodásának idejétől fogva Szent László-pusztának hívták. Az elnevezés évszázadokon át megőrződött. Bizonyítja a név szívós megmaradását, hogy I. Lipót császár 1703-ban kiadott egyik kiváltságlevelében említette a Szent László-pusztát.
Még az 1900as évek elején akadtak helybeli öregek, akik emlékeztek, hogy a Frangepán utca és a Hajdú utca kereszteződésénél állt a Szent László-major. Adamecz Gyula, Angyalföld helytörténeti írója 1944-ben feltételezte, hogy régebben a majorhoz vezető utat Szent László utcának nevezték. A régi térképen ennek azonban semmi nyoma. Kétségtelen tény, hogy már a századforduló előtt a váci vasútvonallal párhuzamosan haladó utcát Szent László utcának hívták. így tehát a nagy Árpád-házi király emlékét őrző utca az eredeti Szent László-pusztától keletre helyezkedik el.
Szent László király alakjához számos csoda fűződött, pl. a különös táplálékszerzés vagy a kővé vált pénzek mondája. A karizmatikus tulajdonságokkal megáldott nagy király egyik tette az volt, hogy kardjával a sziklára ütött, és vizet fakasztott abból. A középkor vallásos elbeszélése szerint
Szent László vizet fakaszt a sziklából. Az Arany legenda a vízfakasztás csodáját Jodocus remetével és Szent Donáttal kapcsolatban említette. Mivel a vízfakasztás a régi kínai elbeszélésekben is előfordul, azt lehet mondanunk, hogy Szent László nemzeti azonosságtudatunk kifejeződéseként hidat képezett a keleti szellemtörténeti hagyományok és a nyugati műveltség között.
A Szent László út 1950 és 1990 között a tragikus sorsú, szociáldemokrata-kommunista munkásmozgalmi vezető, Mautner Sándor nevét viselte. A korábbi utcanév visszaállításában a nemzeti történelem és a helyi tradíció iránt érzett tisztelet fejeződött ki.
2.
Újbécs a középkori Pest egyik külvárosa volt, a várostól északra terült el, belső határa a mai Régiposta utca, Váci utca vonala volt. Előzményéről, egy Bécs nevű településről több forrás is említést tesz. Ez a Bécs eredetileg egy önálló település volt, aminek a birtokáért per folyt a pesti polgárok és a margitszigeti apácakolostor között a 13. században, majd a 14-15. században világiak kezére került. 1374-ben Bécsként, 1476-ban Bécsváraként, 1522-ben a Váci kapu Bécsi kapuként fordult elő. E mellett alakulhatott ki Újbécs, ahol az Anjou-kortól kezdve jelentős építkezések folytak. A hagyomány szerint Zsigmond ideje alatt épülhetett fel az itteni vár. Bertrandon de la Brocquiere leírása szerint Pest mellett a franciák építettek egy nagy tornyot, aminek a területe királyi kézben volt. Ennek a nagy épületnek a maradványait a Régiposta utca környékén tárták fel. Előkerült egy 28x23 méteres, 4 méter vastag falú tornya, amit falak kapcsoltak a Váci kapuhoz. Az épület feladata az volt, hogy védje a dunai révet és kikötőt, és a mai Vigadónál álló, a dunai zárólánc pillérét védő építmény is ide kapcsolódott. A 15. században a kiépülő új pesti városfalak Újbécset is a városhoz csatolták, és így a korábbi külváros egy része Pest része lett. Mátyás király idején lebontották a várat és a helyén kialakult utca mindkét oldalán paloták épültek.
Besenyő középkori település volt, ami Jenőtől északra, az Árpád-híd pesti hídfőjénél feküdt. Először a leleszi konvent birtokában volt, de a tatárjáráskor elpusztult, majd újratelepült. Lakóit 1245-ben említik oklevélben. 1268-ban Benedek nádor Besenyőn tartott törvénynapot. A 14-15. században az óbudai káptalan szerzi meg Szentlászló néven.
Szentlászló a Rákos-patak torkolatától északra elterülő középkori falu volt, eredeti nevén Besenyő. A leleszi konvent birtokolta, majd a 14. század elején az óbudai káptalan szerezte meg. Később valószínűleg a Szent Lászlóról elnevezett templomáról kapta a nevét. A falu a török dúlás során pusztult el.
3.
Levéltári adatok alapján:
Új-Bécs:
1268-ban IV. Béla a Nyulak-szigetéhez O-pest felül átellenben s Jenő mellett fekvő Uj-bécs birtokba a domokos nőket bevezettetni parancsolja.
Péter tárnokmester ezen polgárok ellen hozott Ítéletet az apácák részére 1281-ben. Később pedig ugyanezen évben Péter e pert barátságos úton egyenlítette ki.
Jenő:
A nyulak-szigeti domokos nőknek, számos igen szétszórt, zárdájuktól némely igen is távol esett birtokaik, s többrendü kiváltságos jogaik lóvén, ezek körül több kisebb-nagyobb panaszaik s pereik is támadtak.
így 1285-ben háborgattattak a dunai rév- és vámszedésben s az esztergomi érsek, Lodomér, itéletileg mondta ki, hogy ezen rév-vámjog egyharmadrészben az ó-budai prépostot, kétharmadban pedig az apácákat illető jenői birtokhoz tartozik. Később a kolostor-főnöknő tiltakozott, hogy a parton levő apácai birtok és Jenő közti Dunát, hol az apácák régóta. révet bírtak, Budaváros elfoglalta és az átkelést malmok kikötése és czölöpök leverése által akadályozza.